Kétárbócos vitorlás. A hajó hossza 18 m, a vízvonal hossza 16 m, szélessége 3,8 m, merülése: 1,9 m, összsúlya: 15 tonna, kielsúlya: 7 tonna, motorja 4400 cm3 85 (?100) LE-s Csepel, vitorlafelülete: 200 m2 (nagyvitorla 75 m2, bezán: 25 m2, génua: 50 m2, fliger: 50 m2), utasbefogadóképessége: 36 fő.

Hajóbemutató: 125-ös balatoni cirkáló (Hajó Magazin, 70. szám, 2001. május, Litkey)
A hajót angol tervek alapján, angol megrendelésre építették a Balatonfüredi Hajógyárban. 1956-ban készült el, de a forradalom miatt a megrendelo nem vehette át. Ebben az időben egy egész sorozat alumínium- és vashajó készült itt, és valamennyi itthon maradt. Voltak köztük ötvenesek, mint a Rege vagy a Szürkebarát, de motoros vitorlások is, mint amilyen a Béke vagy az Öszöd. Ezekkel a hajókkal valamit kellett kezdeni, így alakult meg a SZOT-flotta. A rendszerváltás után a flotta a Hunguest kezelésébe került, majd a hajókat eladták.
Az említett angol megrendelésre készült alumíniumhajó a Galyatető - ma Phoenix - volt. Egyedüli példány, a Balatoni Hajózási Rt.-nek van ugyan két 125-ös cirkálója, de azok nagyobbak és vasból készültek. A Phoenix-szel egyiket sem lehet összehasonlítani. A hajó súlya mindössze 15 tonna, ami nagyon jó menettulajdonságokat sejtet. A korabeli hajóépítőket dícséri, hogy a hajótestet még nem kellett javítani. Az alumínium nem korrodál az édesvízben, ezért lemezcsere nem volt a hajón. Egy helyen kellett csak szegecseket cserélni, ugyanis amikor korábban propellert cseréltek, az eredeti alumínium helyett bronzpropellert tettek rá. Ezért azon az oldalon, ahol a propeller van, a szegecsfejek bemaródtak. Az akkori tulajdonosok elfelejtették, hogy az alumínium és a bronz összeépítését még felületkezelt alumíniumötvözet esetében is kerülni kell. Akkoriban még nem volt a hajón anódos korrózióvédelem - azóta az új tulajdonos ezt megoldotta -, ezért kellett a szegecseket késobb kicserélni. A hajót ötévnyi vízben állás után az új tulajdonos, Szilágyi Miklós emeltette partra 1994-ben. Homokkal fémtisztára fújták az egész felületet, és utána gondosan kijavították a szegecselést, s átglettelték a testet, hogy szép sima legyen. Az alumíniumnak ugyan sok előnye van, de minden ütközésnek nyoma marad rajta.
1998-ban a faárbócokat is alumíniumra cserélték. A 18 méter magas főárboc két darabból áll, három szálinggal, két orrvitorlával, egy génuával, illetve egy fligerrel van szerelve. A bezánárboc 12 méter magas. Mindkét orrvitorla rollreffel van szerelve. A hajó álló kötélzetét eredetileg gyönyörű bronzspannerek tartották. A tulajdonos szépen kipolíroztatta őket. Mielőtt az új árbocra felkerültek volna, a Minőségvizsgáló Intézetben megröntgenezték a negyvenéves szerelvényeket. A huszonkét spannerből kettő volt hibátlan, a többin hajszálrepedéseket találtak. A szakítópróbát természetesen nem állták ki, így új, rozsdamentes spannerek kerültek a hajóra. A szép, régi darabok pedig lakásdíszként szolgálnak tovább.
Ennek a hajónak az időjárástól függetlenül minden nap mennie kell. Erős szélben rendszerint génuával és bezánnal vitorláznak. Ilyenkor egyforma magasan van felvitorlázva a hajó, a rendszer súlypontja is lejjebb kerül. Teljes vitorlázattal - fliger nélkül - hatos szélig lehet megvitorlázni, de akkor már egy kicsit sportos. Csak jó vitorlázókkal, vendégek nélkül érdemes így menni vele. Ha a bezán és a génua van fönt, akkor nagyon jó a kormányerő, jól be lehet állítani a hajót, szinte nem is kell kormányozni. Ez egyébként a bezán eredeti funkciója is, arra tervezték, hogy segítse a nagyhajó kormányzását. Ennek köszönhetően nem kell a nagyvitorlát reffelni, amikor már sok a vitorlázat, egyszerűen lehúzzák.
A hajó génuával negyven fokon képes cirkálni, fligerrel jelentősen romlik az élesség, nem éri el az ötven fokot. A hajó sebességét eddig csak motorral mérték, azt is egy szomszédos hajóról. Akkor 1200-as fordulaton hét és fél csomóval vitte a 4400 cm3-es Csepel. A környékbeli ötvenesekkel összemérve azt a tapasztalták, hogy gyenge szélben együtt vitorlázik velük, nagy szélben pedig gyorsabb. Természetesen a hatalmas nyitott csiga jelentősen lerontja a sebességet. A hajó üresen 1,90m-t, teljes terheléssel 2,05m-t merül. Ez a badacsonyi kikötőben sok, de szerencsére ott nagyon puha az iszap, így a 85 LE-s motorral ki-be lehet állni. A hajó belső berendezése meglehetosen puritán és elavult. A méretek azonban lenyugözőek: az állómagasság 240 cm, és a cirkálóforma ellenére is széles a hajó.
A Phoenixszel gyenge szélben vitorláztunk. A tulajdonons és felesége olyan természetesen bánt ezzel a hatalmas hajóval, hogy nem éreztük szükségét, hogy az induláskor belekontárkodjunk munkájukba. A vízen - meglepetésünkre - a hajó igen érzékenynek bizonyult. A cirkálókra jellemzően a testnek szinte semmi induló formastabilitása nincs, így az alig lengedező keleti szélben is szépen megdőlt, és jól gyorsult. A hajó farában csak az árnyékunk sebességéből éreztük, hogy jól haladunk, de a hajóorrban hallható kellemes csobogás bizonyította, hogy a Phoenix egy valódi, vitorlázásra született cirkáló.