Molnár Endre gépüzemvezető-hajóparancsnok által írt és elmondott gyászbeszéd Szalai István hajóparancsnok temetésén, közvetlenül a hamvakat tartalmazó urna vízbe bocsátása előtt.

A Kelén motoros fedélzetén Balatonföldvár és Tihanyrév között, 2011. április 9.

„Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátod házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól"

A parton szól a földvári nagyharang, itt a vízen szól egy igazi hajóst utolsó útjára vivő hajó harangjának szomorú hangja. Most is figyelemre int, de kondulása hívást jelent. Jöjjünk búcsúzni, fejet hajtani, emlékezni! Ismét szegényebb lett, az egyre zsugorodó magyar hajósok családja egy emberrel. Magyar hajósok. Szalai István hajóparancsnok, nekem Pista bácsi, még abban a korban élt, amikor tengerészként is magyar lobogó alatt, magyar hajóval szállhatott szembe a világ tengereinek háborgó vizeivel és szeleivel. Elvitte, s öregbítette a magyar hajósok szaktudásának hírét, és felkészültségét, idegen hajósnépek között is. Mint minden ember életében, az övében is a család vonzereje akkora volt, hogy ismét hazai vizekre hozta Őt, ide a Balatonra, a magyar tengerre. Pista bácsi 23 éven át lelkiismeretesen kivette részét abból a munkából, ami a balatoni hajózás fejlődéséről szólt. Ezt példázza az első, új, nagy kompunkra szóló hajóparancsnoki megbízatása, majd 1979-ben az akkor korszakalkotónak számító katamaránok közül a "Badacsonyra " való kinevezése is. Ezt a hajót, és mindenkori személyzetét irányította 9 éven keresztül, a súlyos betegségéig. Megtisztelő számomra, hogy a Balatoni Hajózás nevében én mondhatok búcsút. Fiatal hajósként, utolsó szolgálati éveiben kerültem már a "keze alá". Sokat tanultam tőle, mert tapasztalt, ügyes kezű, gondolkodó hajós volt. Ezt bizonyítják a balatoni vonalismereti, nautikai leírásai, valamint a kilométer útmutató, amelyeket mai napig használunk. Felnéztem rá, mert túlzásoktól mentes, csendes szavú, tisztességes, férfias kiállású, kifogástalan megjelenésű és számomra oly lényegesen, művelt ember volt. Nekem, akkor Ő testesítette meg a nagybetűs hajóparancsnokot.

Úgy ment el közülünk, ahogy élt. Csendben, tartással viselve a betegségével járó megpróbáltatásait.

Pista bácsi! Most, amikor a földi élet háborgó vizéről a mindig csendes, nyugodt végső kikötőbe ér, azt kívánom, hogy élethivatásának lételeme, és szerető hazájának tengerének hullámai, adjanak önnek örök, békés nyugodalmat!

"Az élet törékeny! Szökevény!
Csüngünk rajt', mint fa a gyökerén.
Vágyunk, járunk, végén megállunk,
holtként porrá, s hamuvá válunk."

Pista bácsi! Most búcsúzom! Velem együtt búcsúzik a vállalat, a magyar hajózás, a hajósok, a hajók, a régi munkatársak és mindenki, aki szerette és tisztelte önt.

Parancsnok úr! Isten vele!