Az oldal képanyaga feltöltés alatt, egyben itt megtekinthető:
http://www.balatonihajok.hu/album/index.php?/category/930

Fejezet "A balatoni gőzhajózás 125 éve" című könyvből, 121-130 oldal (1971, szerkesztette: dr. Kopár István).

1945. március 24-én Balatonfüredre érkezett az a német robbantó különítmény, amely március 26-án felrobbantotta a "Kisfaludyt", "Helkát", "Jókait", "Szigligetet", "Csobáncot", "Csongort", "Szent Istvánt", "Szent Miklóst", "Boglárt", "Badacsonyt". Révfülöpön a "Kelén" és a "Tünde" fenékcsapjait a magyar hajósok nyitották meg, hogy szép hajójuk robbantását elkerüljék.
A hullámsírban teljesen elpusztult a "Sió", "Gea" és még kilenc kisebb motoros (69. kép). Elpusztult az összes magánkézben levő motorcsónak és yacht is.

[KÉP] 69. kép: 1945-ben felrobbantott motorcsónak a balatonfüredi Hajógyárban

A balatoni hajósok óriási erőfeszítést, emberfeletti munkát végeztek, hogy hajóikat kiemeljék, és újra megindulhasson a kijavított hajókkal a balatoni hajózás. 1945. április 20-án Siófokon gyülekeztek a balatoni hajózás életben maradt dolgozói. Amancsics Antal, Ács Imre, Balogh László, Borbély József, Borbély Géza, id. Bozzay István, ifj. Bozzay István, Bodó Imre, Csepeli János, Dömölki Imre, Farkas János, Fejes Gábor, Gulyás László, Gúth János, Jankovics Ferenc, Kalmár Ferenc, Kazó Ferenc, Kolozsi István, Ludézer Lajos, Mendrek József, Nagy György, Nagy Dezső, Németh János, Pál Lajos, Pintér Kálmán, Pusztai József, Puck Lajos, id. Somogyi Gyula, Schmidt János, Szabó Béla, Szabó János, Széll Iván, Vasalik Gyula, Vasalik István, Zsirai József tért először vissza munkahelyére és őket követően mások is megkezdték az újjáépítést.
A németek ugyan elrendelték a balatonfüredi hajógyár értékes gépeinek nyugatra menekítését, a gyár dolgozói azonban elásták, Balatonba süllyesztették az elszállításra ítélt gépeket. Ezekkel indulhatott meg a Balatonból kiemelt hajópark kijavítása.
Elsőnek a fenékcsapok megnyitásával elsüllyesztett "Tündét" emelték ki és háromnapi megfeszített munkával sikerült úszóképessé tenni. A "Tünde" hamarosan meg is kezdhette menetrendszerű járatait Siófok, Balatonfüred között.
A "Kelén" kiemelése következett. A megrongálódott hajót a balatonfüredi Hajógyárban javították ki (70. kép) és 1946. tavaszán kezdhette újra járatait.

[KÉP] 70. kép: A "Kelén" sólyára emelése a füredi hajógyárban, 1945-ben. Jobbra a "Kisfaludy", balra a "Helka"

A "Boglárt" emelték ki harmadiknak a hullámsírból. A robbantáskor teljesen megsemmisült, fából épült "Sió" motorját építették a 80 személyes kis "Boglárba". A második üzemképes balatoni hajó utat talált a tihanyi aknazáron és Fonyód-Badacsony közt állt forgalomba.
A következő két kiemelt hajó a "Szent István" és a "Szent Miklós" volt, melyek kijavításuk után a "Sió" és "Tátika" nevet kapták. A robbanás helyét deszkára kötött rongyokkal eltömítették és minden víznyelésre alkalmas edénnyel addig merték belőlük a vizet, még úszóképesek lettek. Ekkor kis vízre húzták, teljesen eltömítették a réseket és úgy szállították a balatonfüredi hajógyárba javításra. 1946-ban már a balatoni forgalmat szolgálták ezek is.
Ezután került sor a "Jókai" kiemelésére. "Nehéz munka volt, mert nagy helyen és mély vízen robbantották fel. Két oldalára állítottak egy-egy vízzel terhelt uszályt, erősen hozzákötötték a felemelendő hajóhoz és a hajóból is az uszályokból is szívatták a vizet. Ahogy a víz fogyott, úgy emelkedett felfelé a hajó" olvassuk a "Magyar hajózás 25 éve" című munkában. A súlyosan sérült hajó 1947-ben Medvey Lajos többször idézett cikke szerint még Siófokon várta a javítást és csak 1948-ban készült el.
A "Kisfaludy gőzös" kiemelése a Jókaiéhoz hasonlóan történt. A 70. képen a balatonfüredi hajógyárban félig szárazra vont "Kelén" oldalán jobbról áll a "Kisfaludy", a másik oldalon a "Helka" látszik.

[KÉP] 71. kép: A hullámsírból kiemelt "Szigliget" 1945-ben a füredi kikötőben.

Nehéz feladatot jelentett a "Csobánc" és "Szigliget" kiemelése, mivel azokat csak úgy tudták felemelni. hogy a víz alatt bebetonozták a robbantás ütötte lékeket. 1945-ben ezek a hajók is a balatonfüredi Hajógyárban vártak már javításukra. A 71. képünkön a balatonfüredi kikötőben látjuk két uszály közé erősítve a hullámsírból kiemelt "Szigliget" roncsait. Háttérben, a mólóhoz kötve a "Csobánc" ismerhető fel. A "Csobánc" pusztulásának mértékét a 72. képünk szemlélteti.

[KÉP] 72. kép: Az 1945-ben kiemelt "Csobánc" a füredi kikötőben

A 73. képünkön a balatonfüredi hajógyárban sorakozó, kiemelt hajóroncsok idézik a szomorú kor emlékét. A háttérben jobbról balra: "Kisfaludy", "Csongor", "Kelén" és "Helka" hajók láthatók.
A kijavított "Helka" első útjaként 1946. szeptember 21-én a balatoni hajózás 100 éves évfordulóján a balatonfüredi Hajógyár munkásait vitte a siófoki ünnepségekre.

[KÉP] 73. kép: A hullámsírból kiemelt hajók a balatonfüredi Hajógyárban

1946. szeptember 21-22-én Balatonfüreden emlékeztek a balatoni gőzhajózás száz évére a magyar hajósok. Gerő Ernő közlekedésügyi miniszter jelenlétében leplezték le Szerelmey Miklós híres kőrajza alapján készült bronz domborművet (73/b kép), Széchenyi szobrának talapzatán. (73/a kép) A balatonfüredi Hajógyárban tartott ünnepségen miniszteri elismeréseket, okleveleket és a száz éves gőzhajózás emlékérmét kapták a köztársaság elnöke jelenlétében a balatoni hajózást feltámasztó dolgozók.

[KÉP] 73/a kép, 73/b kép: Széchenyi István szobra a 100 éves évforduló emléktáblájával

Szeptember 22-én Siófok ünnepelte a balatoni hajózás nagy évfordulóját. E célra épített díszes szökőkúton bronz emléktáblát lepleztek le. A köztársaság elnöke mondott ünnepi beszédet. Az ünnepség után a kormány képviselői a "Tünde" motoroson Badacsonyba utaztak, ahonnan különvonattal tértek vissza Budapestre.
1947-ben a kijavított "Somogy" kotróhajó a siófoki kikötőben dolgozott már.
A "Balatoni Kurir" 1947. szeptember 18-i számából értesülünk, hogy újból megnyitották a Sió forgalmát.
Elsőnek a "Tihany" nevű, nemrégiben épült új motoros úszott le a "Kamarazsilip" mögé. Arról is hírt kapunk, hogy szeptember 17-én egy hajó Szekszárdig hajózott, szeptember 22-én pedig egész hajóraj indul Budapestre a köztársaság elnökével födélzetén.
1948-ra elkészült a kijavított "Jókai" csavargőzös és szolgálatba állt a fatestű "Csongor" is. 1949 tavaszára már nagyjából a háború előtti hajópark szelte a Balaton hullámait. 1949-ben került sor a Balatoni Hajózási Részvénytársaság államosítására, "Balatoni Hajózási Nemzeti Vállalat" néven. A vállalatnak tíz üzemképes hajója volt; 1950-ben tizenkét hajó bonyolította már le a megnövekedett forgalmat.
A felszabadulás előtt a balatoni hajósok és alkalmazottak mostoha körülmények között voltak kénytelenek dolgozni. A személyzet jelentős része - a hajóvezetők és gépészek kivételével - csak ideiglenes alkalmazott volt, ősszel mindenkit elbocsátottak. A kiöregedett hajósok számára semmiféle nyugellátást sem biztosítottak, betegbiztosítás is csak az alkalmazás idejére járt. Az állandó alkalmazottak szabadságuk idejére csak fizetésük 80%-át kapták, vasúti kedvezményben nem részesültek.
A felszabadulás előtt egy-egy kis kabinba 3-4 fekhely volt bezsúfolva. "Elférni csak úgy lehetett, ha kettő feküdt, addig, míg a másik kettő fent volt (evett, öltözött). Az uszályok személyzete még mostohább körülmények közt élt. Itt egy csöpp helyiségben hatan, nyolcan voltak kénytelenek zsákba tömött szalmán, vagy padlóra terített kabátokon pihenni..." írja a "A magyar hajózás 25 éve" című kiadvány. A "Hajózási Vállalat" megalakulása természetesen gyökeres változásokat hozott e téren is.
A megnövekedett átkelőforgalmat ideiglenesen három dunai hajó, az "Úttörö", "Ifjú Gárda" és "Pajtás" beállításával biztosították. Az "Úttörö" eredetileg az V. számú dunai csavargőzös volt, amely 1918-ban az újpesti Schlick-Nicholson hajógyárban készült. Nagyméretű háborús rongálódások kijavítása után került a Balatonra. 120 lóerős gőzgépe volt ekkor. Hosszúsága 27,17 m, szélessége 4,52 m, legnagyobb merülése 1,26 m. Befogadóképessége 180 fő volt. 1964-ben a Dunára került vissza, ahol 1965-ben selejtezték.
Az "Ifjú Gárda" ugyancsak dunai hajónak épült 1918-ban, az újpesti Schlick-Nicholson hajógyárban. Eredetileg a VIII. számú dunai csavargőzös volt. Nagyméretű háborús sérüléseinek kijavítása után került a Balatonra, 120 lóerős gőzgéppel. Hossza 27,15 m, szélessége 4,52 m, legnagyobb merülése 1,26 m. Befogadóképessége 180 fő. 1964-ben ez is a Dunára került vissza, ahol a következő évben selejtezték.
A "Pajtás" csavargőzös eredetileg a II. számú dunai csavargőzös volt. 1917-ben épült az újpesti Schlick-Nicholson gyárban. A balatoni hajózás siófoki műhelyében épült újjá, majd a Balatonon került forgalomba 120 lóerős gőzgéppel. Méretei az előző hajókkal megegyezik. Befogadható utasainak száma 200 fő volt az újjáépítés után. 1954-es szomorú balatonfüredi balesete után 1956-ban ismét átépítették. 170 lóerős Diesel motorokat kapott és mint kétcsavaros motoroshajó állt ismét szolgálatba, "Siófok" néven. 1959-ben a Dunára került "Dömsöd" néven.

[KÉP] 74. kép: A "Beloiannisz" vízrebocsátása 1952-ben a balatonfüredi Hajógyárban

A hosszirányú kirándulójáratok forgalmi igényeinek és a Balaton sajátosságainak figyelembevételével tervezték és bocsátották vízre 1952-ben a Balatonfüredi Hajógyárban épült "Beloianniszt" (74. kép). A csavarmeghajtású motoros hajó 43,6 m hosszú; 6,8 m széles a főborda mentén; 7,2 m a legnagyobb szélessége; 2,85 m az oldalmagassága. Legnagyobb merülése teljes terheléssel és felszereléssel 1,45 m. Befogadóképessége 600 fő. A hajó1 db Láng-gyártmányú 400 lóerős Diesel motorral van ellátva, amely 23 km óránkénti sebességet biztosít. Világításhoz és a segédgépek üzemeltetéséhez a villamos energiát 2 db 15 lóerős Diesel-motor szolgáltatja. Szegecselt, Siemens-Martin acéllemezből készült hajótestének belső merevítésére vasat és acélt használtak, hegesztéssel. A felépítmények falai is acéllemezek, amelyeket hegesztéssel merevítettek. A fedélzetek és a parancsnoki híd fenyőfából készült. A "Beloiannisz" nem bizonyult szerencsés hajótípusnak, azonban némi átalakítás után, a felépítmények egy részének eltávolításával ma is hajózik és hazánk legnagyobb tavi hajója. Nehézséget jelent, hogy a balatoni kikötők egy része nem is alkalmas a megnövekedett forgalom mellett a "Beloiannisz" (75. kép) fogadására.

[KÉP] 75. kép: Az 1952-ben épült "Beloiannisz"

1955-ben a "Balatoni Hajózási Vállalat" beolvadt a "MAHART" - Magyar Hajózási Részvénytársaságba. 1956-ban újtípusú motoros hajókat kapott a Balaton. A "Csopak", "Lelle" és a "Tihany" (76. kép) 150-150 személyes vízibuszok kezdték meg az utasszállítást. 170 lóerős motorral felszerelt, gyors, alumínium hajók ezek. 1958-ban ugyanebből a hajócsaládból az "Almádi", 1959-ben a "Dunakeszi" (77. kép) kezdte meg járatát szép tavunkon.

[KÉP] 76. kép: A "Tihany" vizibusz 1956-ban

[KÉP] 77. kép: A "Dunakeszi" vizibusz 1959-ben

A vízibuszok jól beváltak a balatoni hajóforgalomban, ezért 1960-ban a "Szemest", 1961-ben a "Horányt" és "Megyert", 1962-ben a "Leányfalut" állították munkába. A vízibuszok népes családja 1963-ban a "Györökkel" és "Révfülöppel" gyarapodott még.
1963 óta közlekedik a Balatonon a "Hévíz" és a "Keszthely" (78. kép). Tengerparti motorhajónak épültek ezek a Váci Hajógyárban. Korszerű, tetszetős külsejű kiránduló hajók ezek, három fedett utastérrel. Az utasok kedvező időben nyitott fedélzeten is tartózkodhatnak. Mindkét hajót 2 db 150 lóerős motor hajtja, amelyeket a parancsnoki hídról távirányítással vezérelnek.

[KÉP] 78. kép: A "Keszthely" 1963-ban

Ugyancsak 1963-ban került a Balatonra a "Szárszó" és az "Arács". Trópusi jellegű, nyitott, alumínium vízibuszok ezek. 170 lóerős motorjuk van. Befogadóképességük 150 utas.
1964-ben a Balaton utolsó gőzhajóit a "Helkát", "Kelént", és a "Jókait" Diesel-motorokkal látták el. Ez évben a vízibuszok tábora a "Szabadival" gyarapodott. Nyitott hajó ez, a "Szárszó" és "Arács" rokona.
1967-ben a Dunáról került a Balatonra a "Zebegény", amely 1921-ben készült, 1965-ben átépítették és 400 lóerős Diesel-motorral szerelték fel. Teljes hossza 37,47 m, szélessége 6,3 m, magassága 6,85 m, oldalmagassága 2,17 m, merülése 1,16 m, teljes terheléssel 1,45 m. Vízkiszorítása 236,04 tonna. 350 utast fogad be.
1921-ben épült az "Ercsi", amelyet 1964-ben átépítettek és 1968-ban a Balatonra hoztak. Teljes hossza 36,44 m, szélessége 6,6 m, magassága 7 m, oldalmagassága 2,17 m, merülése 1,15 m, teljes terheléssel 1,43 m. Vízkiszorítása teljes terheléssel 233,27 tonna. A hajót egy db 400 lóerős Láng 6 KNCR-60 típusú Diesel-motor hajtja.
A "Szentendre" 1921-ben épült, 1966-ban átépítették és 1968-ban a Dunáról a Balatonra hozták. Teljes hossza 37,32 m, szélessége 6,4 m, magassága 5, 77 m, oldalmagassága 2,17 m, merülése 1,19 m, teljes terheléssel l,53 m, Vízkiszorítása teljes terheléssel 255,87 tonna. Egy db 400 lóerős Láng 6 KNCR-60 típusú Diesel-motor hajtja.

[KÉP] 79. kép: Az 1964-ben átépített "Kelén"

A balatoni hajópark említett gyarapodását a fellendülő idegenforgalom indokolja, amely a menetrendszerű járatok mellett különjáratokat is kíván. A megnövekedett hajóállomány is nehezen elégíti ki az igényeket, tehát a hajók számának még további növelése kívánatos.